A Hidrológiai Tájékoztató 2006. számát nézegetem, ahol 9 cikk foglalkozik azzal a "szellemi izgalmaktól sem mentes" rendezvénnyel, amelyet "A Kiskunsági Nemzeti Park elmúlt 30 éve a földtan tükrében" címmel rendeztek 2006 nyarán. A szerzők többsége egyetemi ember.
Mielőtt belemennénk, nézzük, mit ír Móra Ferenc erről a tájról: (Ének a búzamezőkről)
"Régi térképek azt mutatják, hogy a tó mindig az volt, aki most: játékos szörnyeteg, egyszer ártatlan pocsolya, máskor temérdek tenger. Némelyik térképen nyoma sincs, akkor olyan kis vizecske volt, hogy a mappacsináló észre se vette - a másik vármegyényi tengernek rajzolja."
A talajvízről is hasonló állítások - a szóbanforgó cikkekben is:
-egyik szerint: bekövetkezett "a talajvíz kritikus szint alá süllyedése" (mi lehet az a kritikus szint? mitől kritikus?),
-a másik szerint: "a talajvizek viszonylag magasan helyezkednek el és az utóbbi években a bővebb csapadék miatt egyre magasabb helyzetbe kerültek".
A 9 cikk közül egyébként a talaj- és rétegvizekkel kapcsolatos legalább hat, a hatból öt pedig a "hidraulikai ablakokat" nyitogatja újra, és azt állítja, hogy
- két, egymástól jelentősen különböző sótartalmú vízrendszer különíthető el,
- egyik a nagy sótartalmú vizek nagy mélységből jövő rendszere, ezeket tektonikai kompresszió nyomja a felszín felé,
- másik a sekélyebb gravitációs meghajtású rendszer - a magasabb térszíneken beszivárgó vizek az alacsonyabbakon felszínre lépnek,
- a felfelé jövő vizek tektonikus törések, kürtők - hidraulikai ablakok - mentén haladnak,
- a vizes élőhelyek, tavak elhelyezkedése ezekhez a tektonikai vonalakhoz köthető.
Hát...lehet rajta mélázni. Pl: hogyan maradhattak épek és élők ezek a kürtők a pleisztocén folyóvízi üledékképződés - vízszintesen szinte évről-évre mindent átrendező - körülményei között? Vagy: hogy nézne ki, ha valamelyik kürtő éppen egy domb tetején jutna ki a felszínre? Szerencsére mindennek semmi gyakorlati jelentősége nincs.
Számomra szellemi izgalmat csak Kákonyi Árpád cikke okozott; ő a Duna-Tisza közének valós problémáival foglalkozik:
a tavak, mint "természetes tározók funkcióinak visszaállításával, rossz termelésbiztonságú területek feláldozásával az időjárási szélsőségesség, a víz- és aszálykárok eredője minimalizálható lenne!"
De vajon csak a rossz terrmelésbiztonságú területeket kellene feláldozni? Ilyen olcsón meg lehet úszni?
Persányi Miklós miniszter szerint: (Népszabadság, 2006.04.18.)
"alapvető követelmény, hogy a tározók működtetése az ökológiai rendszerek fejlesztésével és megőrzésével összehangoltan történjen"
Móra Ferencre visszatérve: vajon az ártatlan pocsolya vagy a vármegyényi tenger ökológiai rendszerét kell megőrizni? Mindkettőt nem lehet! A természetvédőknek is választaniuk kell: melyiket áldozzák fel? Kákonyi Árpád cikke a maximális vízmegtartás mellett voksol, de megjegyzi, hogy a tulajdonosi részérdek jelenti az elképzelés legfőbb akadályát. Így van és így lesz. Ezt figyelembe véve kellene kitalálni - valami mást.
Általában is igaz: az emberek nem akarnak úgy élni, ahogy a természetvédők kívánnák tőlük. Nem kell nekik szunyogtermő "vizes élőhely", inkább búzát és kukoricát akarnak termelni, autózni akarnak, klímaberendezést akarnak, szemetelni is fognak, stb. (A környezet- és természetvédők ugyanezt teszik, bort isznak tehát, miközben vizet prédikálnak.)
Greenpeace-cirkuszokkal vagy szövegeléssel senkit se lehet meggyőzni. Talán egy közérdekűségi törvény szigorával? Vagy pénzzel? Például egy hulladéklerakónál pénzt kellene adni annak, aki beviszi a szemetét? (Mert most tőlem kérnek pénzt, tehát nem viszem be, inkább lerakom az erdőszélen. Aztán az mennyibe kerül, mikor összeszedik az erdő széléről? Igaz, csak egy évben egyszer. Akkor viszont fehér kesztyüben, a TV kamerái előtt.)