Az első A BUDAI VÁRHEGY HIDROGEOLÓGIÁJA címmel 2003-ban, a második VÁROSI HIDROGEOLÓGIA címmel 2007-ben jelent meg, mindkettő az Akadémiai Kiadónál. A továbbiakban az első könyvet Vári-nak nevezem, a másodikat Üregi-nek, mert ez Budapest és néhány más város olyan területeivel foglalkozik, ahol barlangok, pincék, és ezekkel kapcsolatos vízbetörések, üregbeszakadások teszik változatosabbá az életet ( Rózsadomb, Budafok, Kőbánya, Eger, Pécs, Szentendre, Veszprém.)
A Vári könyv utolsó mondata - kissé lerövidítve: "Új vízmérleg számítási módot dolgoztam ki a Várhegy vízgyűjtőjére, melynek segítségével kiszámítható a ... dinamikus vízkészlet."
A "dinamikus vízkészlet" csak ebben az utolsó mondatban jön elő, pedig annyira szép kifejezés! Kár, mert mindmostanáig nem sikerült megértenem, mi is ez. Jó, jó, olvastam én is ... ami utánpótlódik. Ami kitermelhető. Vagy a kettő ugyanaz? Ha igen, miért nem? Hogyan különítem el a statikustól, hisz az is utánpótlódik, folyamatosan kicserélődik. Tán a vízmérleg bevételi oldala a dinamikus készlet? Miért készlet? Mert ki akarjuk termelni?
Vegyük inkább a vízmérleget. A bevételi (utánpótlódási) oldal:
Minden évben a csapadék 13,3 %-a beszivárog (becslés, ahogy a továbbiak is).
Utánpótlódást jelent a közüzemi hálózatokból (ivóvíz, csapadékcsatorna, szennyvízcsatorna) a talajba kerülő víz. Ez több, mint a csapadékból beszivárgó, hisz a kutak vízállás-idősora (késleltetve sem) követi a csapadék változásait.
Az összes utánpótlódás (30 év átlagában): 380 000 m3/év.
A kiadási (megcsapolódási) oldal meglehetősen elnagyoltan szerepel:
A forrásokon, az Alagút víztelenítő vágatain, pinceelöntések révén, szivárgókon keresztül: 30 év átlagában 240 000 m3/év távozik.
"Eszerint az éves tározódás 140 000 m3 víz." Ugyanakkor a területen 1970 óta kb. 2 m-es vízszintsüllyedés alakult ki az ún. barlangi kutakban!
Ez hogyan lehetséges?Nincs szó evapotranszspirációról, pedig ahol van lehetőség beszivárgásra, ott - ugyanazokon a felületeken - megindul a felszínalatti rendszerből történő párolgás-párologtatás is, szinte abban pillanatban, ahogy az eső eláll. És tart és zajlik akkor is, ha hónapokon keresztül nincs csapadék. Zajlik akkor is, ha a talaj- vagy rétegvízszint nagyon mélyen van, ilyenkor a víz talajpára formájában jut el a felszínig. A felszínalatti rendszerek talán legnagyobb megcsapolója majdnem mindig az evapotranszspiráció. Ha nem így volna, akkor már rövid száraz periódusok után kipusztulna a növényzet.
Nincs szó arról sem, hogy hol vannak a Várhegy felszíne alatti kőzet-tömb határai - oldalirányban és lefelé. És van-e valamiféle vízforgalom ezeken a határokon?
Kíváncsian kerestem a tektonika hidrogeológiai szerepére utaló megjegyzéseket. Ezen a téren nagy a zavarodottság a karsztos képződmények felkentjei között. Többnyire vízvezetőként jellemzik a vetőzónákat. Hajnal Géza csak a Várhegy ÉNy-DK irányú fő törésrendszerére keresztirányban keletkezett törésekről mondja ki határozottan, hogy jó vízvezetők. Mások mást mondanak. Vélemények vannak csak - úgy látom - bizonyítékok nem nagyon.
Az Üregi könyvben is - mindegyik helyszínen - a terület bemutatása, földtani és hidrogeológiai jellemzése után szintén vízmérlegszámítás következik a Várhegynél bemutatott módszerrel.
Itt néha kiderül, milyen fontos volna a megcsapolódásokkal többet foglalkozni. Például Veszprémben, ahol meg kellene (lehetne?) oldani a vizesedő támfalakon kilépő vizek gondját. Vagy fordítva, Kőbányán. Itt sok a beszivárgás, nagy a veszteség a csőhálózatokból, de vízesedés nincs, mert "a ... beszivárgó víz a nagy porozitású ... durva mészkőben rövid idő alatt elszivárog." Hová? Veszprémben miért nem szivárog el?
Ha valaki mindezek után azt hinné, hogy a két könyvet kár volt kiadni, akkor téved. Mindkettő olyan kimeríthetetlen tárháza az adatoknak, a vonatkozó szakirodalomnak, hogy aki a jövőben az üreges témákkal foglalkozik, egyiket sem nélkülözheti.
Kedves István! Köszönöm, hogy elolvastad a könyveket!
Érdekes, hogy a végéről kezded a morgolódást, követlek a visszafelé vonalon.
Első észrevételeddel egyetértek, nem szerencsés a dinamikus vízkészlet fogalom használata. A hidrogeológiai fogalmakkal általában sok a baj (pl. mi az a talajvíz, rétegvíz stb. erről a Mélyépítés 2005/3. számában részletesen írok). Annyi szolgál csak a mentségemre, hogy a Vári-könyv 4. fejezetében jelzem, hogy az úgynevezett városi hidrogeológiában kevés hasznát vehetjük a klasszikus hidrológiai-hidrogeológiai fogalmaknak, mert a víz ezerféleképpen jelenik meg, és folyamatosan "keveredik". Itt a dinamikus egyfajta gyakoriságot, sűrüséget jelenthetne, a készlet pedig a van, rendelkezésre áll szinonímája (merthogy a barlangi kutakban sok volt a víz - lásd az ostrom alatti menekültek beszámolóit).
Nézzük a vízmérleget!
A becslést ne becsüljük le, vannak jó, és rossz becslések. A Vári jóságát épp a sokféle összehasonlítás lehetősége bizonyítja. Röviden arról van szó, hogy az általam nagyon nagyra becsült Kessler Hubert is számított vízmérleget a Polgárváros területére, majd a számításait összevetette a mért adatokkal (a barlangi csepegővizek intenzitását mérte), és kiderült, hogy jól kalkulált a közműhálózatok veszteségével. Nekem módom volt két nagy időszak - a hetvenes évek eleje, és a kilencvenes évek eleje - adatainak összehasonlítására, az összes bemenő (csapadék, vezetéki vízbetáplálás), és az összes mérhető adat (barlangi kutak vízállásai, csepegésintezitás) ismeretében.
A 140 000 m3 víz éves átlagban értendő harminc év alatt. Pontosan arról van szó, hogy míg a hetvenes évektől a kilencvenes évekig az üregeggyüttes vizesedése zajlott, ma megfordult a folyamat, és a barlangrendszer szárad. (Erre konkrét példákat is tudok mutatni, pl a Hapimag ház alatti üregeknél.) Ennek a folyamatnak az oka pedig a könyvben részletesen bemutatott vízellátás-változás az oka. A nyolcvanas évek végére az egekbe szökött a betáplálás, mára pedig a hetvenes évek elejéhez képest is csökkent.
Az evapotranspirációról valóban nincs szó.
Az Üregi könyv folytatásához most kezdtünk a párolgással foglalkozni. 100 db kádpárolgási adatot sikerült beszereznem a vizsgált területekről. Feladom találós kérdésként: Mit gondolnak, mennyit kellett ezért fizetnem az OMSZ-nek?
A kőzettömb határokról a Földtan fejezetben sok szó esik, számos új eredménnyel szolgálhattam annak köszönhetően, hogy nem csak a geológusok, hanem a geotechnikusok adatait is felhasználtam. Abban igazad van, hogy ennek vizes vonatkozásai nincsenek külön csoportosítva.
A tektonika hidrogeológiai szerepére vonatkozik több bizonyíték is. A Táncsics Mihály utca 15. számú kút vizének vízfestéses vizsgálata. Innen a víz É, ÉK-i irányban folyt a Kagyló lépcső felé, tehát nem D, DNy-i irányban, amerre uralkodóan a budai márga dől. Ez erősen valószínűsíti a feltételezett Táncsics Mihály utcai vetőt.
Az Alagútban végzett észelelések viszont a márga dőlését igazolják, akkor is vizesedtek a járatok, mikor hónapokig nem volt csapadék. A lejtők eltérő mennyiségű vízkilépései is a tektonikus hatásokat jelzik.
Az Üregi könyvről írottakhoz nem tudok mit hozzátenni, egyelőre nem tudom az egzakt válaszokat arra, hogy hol hová szivárgott el a víz, de dolgozunk tovább!
Köszönettel és üdvözlettel: Géza