Végre valami a töltések teherbírásáról is, nem csak a terhelésről (az árvízszintekről). Végre valakik felhívják a figyelmet: nem elég, ha a töltés magassága megfelelő.
Végre valami, de nem az igazi. Mert főleg csak azokról a talajmechanikai folyamatokról volt szó, amelyek a már megcsúszott töltésekben minden valószínűség szerint kialakulhattak, továbbá arról, hogy ezeken a helyeken - megintcsak talajmechanikai megfontolásokból - milyen védekezési módszereket alkalmaztak. Mindezt látványosan, szép fényképekkel.
Lazányi Tanár Úr próbálta ráirányítani a figyelmet azokra a szivárgási folyamatokra, amelyek talán még jelentősebbek a töltésszakadások szempontjából, de ez a szempont most is elsikkadt. Jómagam szintén erre próbáltam felhívni a figyelmet egy rosszul sikerült hozzászólással. Ugyanakkor a kérdés fontossága hivatalosan elismert: a jelenlegi szabványok szerint négy szivárgási gradiens alapján kellene meghatározni egy védvonal biztonsági tényezőjét.
Ma már a szivárgáshidraulikai számítások meglehetős pontossággal tudják leírni a töltéstestben és az altalajban zajló folyamatokat. Megállapítható, hogy a védőképességet, a teherbírást leginkább a töltéstestbe szükségszerűen bejutó víz biztonságos kivezetése révén növelhetjük. Ez legcélszerűbben a mentett oldali töltésláb közelében elhelyezett drén alkalmazásával oldható meg. Minden számítási módszerrel és modellel csak azt lehet kimutatni, hogy a manapság divatba jött (a töltéstest közepetáján elhelyezett) drének (függőleges szivárgók) szinte hatástalanok, különösen akkor, ha nem érnek le a töltés talpáig.
Erről számítások nélkül is meg lehetne győződni, ha mérnénk a töltéstestben kialakuló talajvíz-nyomásszinteket. Volna erre lehetőség több helyen:
Az a baj, hogy az árvédelemmel kapcsolatos kutatási tevékenységet (az "elméleti árvédekezők" ténykedését) a gyakorlati árvédekezők idegenkedéssel fogadják, fölöslegesnek tartják. Szerintük az a fontos, hogyan kell rakni a homokzsákokat. Árvíz alatti védekezés idején már lehet, hogy így van, de békeidőben, a fejlesztések (preventív védelem) során nem ártana tisztázni - és alkalmazni - bizonyos elvi megfontolásokat. Ehhez már nem elegendő a védekezéskor szerzett tapasztalat.
Igaz ugyan, hogy amíg nincsenek mérések, nincs lehetőség "elméleti" értékelésekre, nincs mire alapozni a számításainkat, addig többet ér a tapasztalat.
Meg az is igaz, hogy a szakmának az árvíz alatti védekezésre kell felkészülni, arra mindig lesz pénz. Fejlesztésekre nem lesz, csak a mindenkori árvíz után egy-két évig.