A Vízügyi Közlemények 2000/3-4. füzetében már a magyarországi felszín alatti vízkészletek meghatározásának eredményeit ismerteti, és többek között megállapítja: 1815 millió m3/év a parti szűrésű készlet. Ezek szerint a modell a folyók medre és a réteg közti bonyolult kapcsolatokat is kezeli. Érdemes még megemlíteni, hogy a többi készletfajta (talaj-, réteg-, hasadék- és karsztvíz) együtt mindössze 1655 millió m3/év-re adódott.
Legutóbb már (Vízügyi Közlemények 2003/4. füzet, ami csak 2005. májusában jelent meg) azt is meg tudta vizsgálni ezzel a "térinformatikai alapú vízháztartási modellel", hogy a várható (?) éghajlatváltozás hatására hogyan változna meg a Duna-Tisza közi hátság talajvízháztartása. Kiderül, hogy ha például 0,3 °C-os hőmérséklet-emelkedés alakul ki az 1961-1990-es évek átlagához viszonyítva, akkor a beszivárgás nem változik, az evapotranszspiráció viszont az 1961-1990-es értéknek csak 96 %-a lesz.
Igazán virtuóz modell!
(Beszivárgás nem változik, evapotranszspiráció csökken, ez készletnövekedést jelent, tehát direkt jó a talajvíz-hiányos Duna-Tisza közének. Mostanáig azt hittem, ha melegebb lesz, akkor több lesz a párolgás.)
Egy modell azért modell, mert hasonlít a valóságra. Matematikai modellben a hasonlóságot valamilyen matematikai összefüggés hozza létre, ami megbújik a modellt leíró szoftver mélyén. Ez lehet differenciálegyenlet-rendszer, vagy - rosszabb esetben - egyetlen ökölszabály. De mi bújik meg a térinformatika alapú vízháztartási modell mélyén?